Gio

Van néhány időszak, amikor szívesen feljárok a chat.hu-ra, annak ellenére, hogy tudom, mire számíthatok: az Előszoba hemzseg a sok perverztől, érzelmi fogyatékostól, ostobától, és 10 éves kapcsolatot kereső pancsertől. Ilyenkor elgondolkozik az ember, hogy mit keresek én itt? Általában 2 okból megyek fel: az egyik, ha a társadalom az idegeimen táncol, levezetőnek felmegyek, és büntetlenül szapulom a népet. Ez így furcsán hangozhat, de így kiadhatom a mérgem valós megbántás és felelősségrevonás nélkül. A másik, ha túlzottan is optimista és magányos vagyok, abban reménykedve lépek fel, hátha megtalálom a lelki társamat... Pont a chat.hun? Persze ez nem csak erre az oldalra vonatkozik, hanem szinte az összesre, megfodultam már egy páron. Lehet azt mondani rám, hogy hülye vagyok, amiért bizonyos elvárásokkal lépek fel, aztán meg csalódok, és ezért az embereket okolom. Így van, az vagyok, de hiszen mindig vannak kivételek. Azért ott is akad, nem nagy számmal, de akad számomra is megfelelő ember. ( Azért mondom, hogy számomra, mert mindenkinek más a megfelelő.) És ha véletlenül belebotlasz egy olyanba, akivel tudsz a kedvenc témádiról beszélgetni, és hasonló az érdeklődési körötök, felteszed magadban a kérdést: ki ez? Ekkor már ténylegesen érdeklődöm iránta. Meg is nézem alkalmanként az adatlapját, és ha van kép, előfordul, hogy még külsőre is tetszik. De az adatlapját csak olyankor nézem meg, mikor már hozzám valónak gondolom, de ez mind csak feltételezés, mert mi a garancia, hogy az, akinek kiadja magát, vagy a képen ő az, illetve mostani állapotában ő, nem 20 évvel ezelőtt... Nos erre az ég világon semmi garancia, és mégis vannak emberek, akikben ilyen netes kapcsolat alapján megbízom, vagy legalábbis úgy vélem, hogy ismerem az illetőt, pedig még sosem találkoztam vele személyesen. És itt a másik dolog: lehet tartós kapcsolat netes ismerkedés alapján? Őseink csak leveleztek, persze írásban, de manapság ez már szinte ódivatú, pedig szerintem jó móka lehet(ett). Helyettesítőnek itt van a jóval személytelenebb MSN, és egyéb azonnali üzenetküldők. Itt nem látszik a kézírás, amiből azért le lehet vonni következtéseket az illető személyiségéből. Ráadásul a kézírás több időbe is telik, meg ott van a postaköltség is, stb. Ha jobban belegondolunk, sokkal romantikusabb így kommunikálni valakivel, mint MSN-en, pl. Jó, rendben, így többet kell bajlódni vele, pénzbe kerül, később, és bizonytalanul érkezik meg, stbstb. De mégis, ez az ultramodern világ nem biztos, hogy a legjobb. Manapság rengeteg válás van, sokkal több, mint régebben, azokban az időkben, amikor már lehetett egyáltalán válni. Vagy a sokkal szabadabb erkölcs teszi ezt, vagy az emberek mások, vagy mi változott? Azonkívül a neten sosem lehet tudni, hogy ténylegesen kivel állunk szemben, mondjuk ezt a hagyományos levelezésnél sem lehet tudni.

Tuccerek, avagy kedves technos társaink. Igen, ők azok az emberek, akik a buszmegállóban várakozás közben előveszik szuperszónikus mobiljukat, és üvöltetik azt a zajt, aminek se dallama, se semmije, vagy talán csak gagyi ritmusa van. Kérdem én: ki kíváncsi rá? Ha ő, hát hallgassa fülhallgatóval, de én bocs, a zenét szeretem, a normális, eredeti zenét, amit emberek művelnek, nem a gép. Ez a dolog nagyon felháborít. Én rockot hallgatok, de mégsem hangosan teszem ezt. A legjobb az egészben az, amikor az ember suliban van, amúgy is szétrobban a feje, többnyire az unalomtól, erre az ostoba, felzselézett hajú barom előveszi a mobilját és üvölteti azt a gusztustalanságot. NEM VAGYOK RÁ KÍVÁNCSI. Ja amúgy nem vagyok rocker vagy iylesmi, popot is szeretem, de ami sok, az sok. Most komolyan, nem kéne mindenkit úgy lealacsonyítania, hogy azt higgye, érdekli az ő ricsaja. Nem azt mondom, hogy ne hallgassa ezt a zenét, hanem azt, hogy ne hangosan. Legyen már benne annyi tisztelet mások iránt, hogy ne tukmálja rá az ízlését. Milyen furcsa is, hogy a rockosok nem túlzottan hallgatják az utcán a zenéjüket, sőt, a rapperek sem gyakran, többnyire csak a tuccerek. És mit tehetek? Beszólok neki, hogy kussoltassa el, mert nem vagyok rá kíváncsi, de ahelyett, hogy beszüntetné, még hangosabban hallgattatja velem. Ez pont olyan, mint amikor dohányoznak a buszmegállóban. Nem akarom azt a bűzt szagolni, de mit tehetek? Ha elmegyek 10 km-re a helyszíntől, hogy ne érezzem a füstöt, előbb-utóbb lekésem a buszt. Ha meg rászólok, még én leszek a hülye. Hol az igazság? Na jó, a dohányosokról alkotott véleményem más lapra tartozik. Visszatérve a tuccerekhez, ha Te, aki ezt olvasod olyasmit hallgatsz, légyszives magyarázd el nekem, hogy miből gondoljátok, hogy minket érdekel a zenétek? Nehezetekre esik berakni egy nyavalyás fülhallgatót a fületekbe? Egyszer próbálnám meg üvöltetni így a Metallicát, rögtön jönnének a kedves technosok és Csicskáznának nekem. Na ez az a duma, amitől kifordul a belem. Elég toleráns embernek tartom magam, de ha technot kell hallgatnom, minden emberi gúnyából kibújok. Had döntse már mindenki el, hogy mit akar hallgatni. És az idős emberekre ki gondol? Akik ilyen Lagzi Lajcsin nőttek fel, meg magyar nótákon? Na abba is hagyom, mert még 10 mp, és szívrohamot kapok. Csak egy kérés a tuccereknek: TARTSD MEG MAGADNAK A ZAJOD! ...

Ja és tudom, hogy a tuccerek nem nagyon bírják a rockot, ez a 2 műfaj eléggé ellentétes. De sajnálattal közlöm velük, hogy a rock örökké élni fog, és folyton csak megújul, míg a techno egyre silányabb lesz, és egy kis idő múlva kipusztul a szánalmas táborával együtt.

A Földön él vagy 6 milliárd ember, és mind mind más és más személyiség, más az etnikumuk, vallásuk, felfogásuk, kézírásuk, ízlésük, stb. Most kérdem én, miért kéne bántani bármelyiket is, csupán azért, mert más, mint én? Tegyük fel, hogy az illető homoszexuális. Amíg nem csókolózik az azonos nemű társával előttem az utcán, addig egy rossz gondolatot nem képzek ellene, mert tegye, amit csak akar, ha nem előttem teszi épp. Vannak bizonyos íratlan szabályok, (némelyik még le is van írva) amelyeket érdemes betartani, ilyen pl. ez is, hogy ne csókolózz azonos neművel az utcán, mert így kiteheted magad az emberek utálatának. Ez így valahol rendben is van, mert ez az átlagember számára természetellenes dolog, de vannak ilyenek is, részemről rendben is van. Különben is, hiába lázadoznék ellenük, teljesen felesleges lenne. És neki nincs joga az élethez? Persze most nem csak a melegekről beszéltem, hanem akár a feketékről, vagy a romákról, stbstb. Amíg az én személyes zónámat nem zavarják, az ég világon semmi bajom sincs velük. Különben is, nem lehet általánosítani. Minden etnikumban vannak bűnözők, és mindenféle népek. Nekik is ugyanúgy dobog a szívük, mint az enyém, ugyanolyan a vérük összetétele (normális esetben :)), így normális embertársaim. Amúgymeg vallás, származás alapján teljesen értelmetlen elítélni bárkit is. Gondoljuk csak bele magunkat az Ő helyzetébe. Na itt a bökkenő. Sok embernek annyi empátia készsége sincs, hogy ezt meg tudja tenni, és ez itt a nagy gond. Ha nincs empátia, nincs tolerancia, mert szerintem csak így fogható fel végre, hogy az emberek egyenlőnek születnek. De ahogy a mondás tartja, egyenlőnek születünk, de másnap már nem vagyunk azok. Ebben is lehet valami, de ennek semmi köze a származásnak, bőrszínnek, vallásnak, beállítottságnak, ennek csakis a személyiséghez van köze. És amíg nem ismersz annyira egy embert, ahogy kiismerheted, ne mondj róla ítéletet, mert nem tudhatod, hogy mit miért tesz. Ez az én véleményem, amit gondolom sokan nem így gondolnak. De ezt is tolerálni kell. Én elfogadom még azokat is, akik egy csomó embert diszkriminálnak. Sajnos ismerek is ilyet, és bár okosak, intelligensek, fájón tapasztalom, hogy nem fogják fel, az emberek akkor is egyenlőek, akárki akármit mond. Különben is, ember nem ítélkezhet ember felett. Itt most nem a vallásosságra céloztam, hanem arra, hogy nem láthatunk bele senkinek a lelkébe, és sosem lehet tudni, hogy ki hazudik, ki nem, stbstb, így nem is ítélhetjük el. Jó persze, természetes dolog, hogy meglátunk valakit, és alapból lesz róla egy benyomásunk. Ez így rendben is van, azt hiszem, ez alapvető emberi tulajdonság. A probléma ott kezdődik, amikor az illető ezt az esetleg negatív benyomást nem palástolja, sőt, ki is mutatja, és ezzel erősen megsértheti a másikat, főleg ha ez bizonyos előítélet. Szóval nem a rossz gondolatokat kell megszűntetni, mert szerintem ez senkinek se menne. Egyszerűen ne mutassuk ki, és adjunk esélyt a másiknak, hogy legalább bebizonyíthassa, nem az, akinek hittük.

Ha megkérdezek valakit neten, hogy hogyan öltözködik, azt mondja, divatosan. A divat ugyebár azt jelenti, hogy az akkori időszakban éppen van néhány ruhadarab, ami a legtrendibb, a legmenőbb, mondhatni. Az is érdekes, hogy a divatkövetők többsége lenézik nem divatosan öltözködő társaikat.  Mielőtt bárki azt hinné, én sem úgy nézek ki, mint ha most szalajtottak volna a hatvanas évekből, de tény, hogy kizárólag azt veszem fel, ami nekem tetszik. Mindenkinek ezt kéne tenni, nemigaz? Hisz ahogy öltözködünk, már félig bemutatja a személyiségünket. Ha az illető az aktuális divatot követi, akkor ez sejteti velünk, hogy vagy nincs kiforrva a személyisége, vagy egyszerűen nem mer ellenállni a többségnek. Úgy is fogalmazhatunk, hogy ki akar zárni egy okot, amiért beleköthetnek. És ők lennének az egyéniségek? Ugyanis sokan azt állítják magukról, hogy egyénien öltözködnek, cska az nem esik le nekik, hogy minden 2. ember ezt a fajta egyéniséget követi. A divat végülis csak egyszerű tömegpszichológia. A divatdiktátoroknak is élni kell valamiből, ezért kitalálnak egy ruhát, ami lehet, hogy még nekik sem tetszik, de valami újdonság kell a népnek. Ez a sok marha, már elnézést a kifejezésért, a fél évvel ezelőtti tuti cuccait kidobálja cska azért, hogy eme új agyszüleményeket vegye meg. Félreértés ne essék, nem azokról az emberekről beszélek, akik jól öltözködnek, hanem azokról, akik bármit képeske megvenni, ha tetszik, ha nem, mert divatos. Belepréselik a lábukat egy tűsarkú cipőbe, ami lehet, hogy 2 számmal kisebb, mert divatos. Télen, mínusz fokokban képesek olyan göncökben járni, amiből kilátszik az egész alhasi részük, ez a későbbiekben akár meddőséget is okozhat. Akkor meg majd ők lesznek a szegények, mindeki sajnálja majd őket, hogy nem lehet gyerekük. Miért nem? A drága divat miatt. De ez az egész persze a fiúknál is megtapasztalható, minden egyes irányzaton belül, hiszen a rockerektől kezdve a technosokig van aktuális divat, ami lényegében azoknak való, akik nem ragaszkodnak saját magukhoz. Ezeke az emberek annyira sem tartják magukat, annak ellenére, amit mutatnak, hogy a saját ízlésüknek hódoljanak. Gonodlj bele Te is, aki ezt olvasod. Felvettél valaha is göncöt, ami szerinte dtök béna volt, csak azért, mert ez volt a legmenőbb cucc? Ha nem, gratula, de ha igen, miért? Mert a haveroknak is olyan volt?