Van néhány időszak, amikor szívesen feljárok a chat.hu-ra, annak ellenére, hogy tudom, mire számíthatok: az Előszoba hemzseg a sok perverztől, érzelmi fogyatékostól, ostobától, és 10 éves kapcsolatot kereső pancsertől. Ilyenkor elgondolkozik az ember, hogy mit keresek én itt? Általában 2 okból megyek fel: az egyik, ha a társadalom az idegeimen táncol, levezetőnek felmegyek, és büntetlenül szapulom a népet. Ez így furcsán hangozhat, de így kiadhatom a mérgem valós megbántás és felelősségrevonás nélkül. A másik, ha túlzottan is optimista és magányos vagyok, abban reménykedve lépek fel, hátha megtalálom a lelki társamat... Pont a chat.hun? Persze ez nem csak erre az oldalra vonatkozik, hanem szinte az összesre, megfodultam már egy páron. Lehet azt mondani rám, hogy hülye vagyok, amiért bizonyos elvárásokkal lépek fel, aztán meg csalódok, és ezért az embereket okolom. Így van, az vagyok, de hiszen mindig vannak kivételek. Azért ott is akad, nem nagy számmal, de akad számomra is megfelelő ember. ( Azért mondom, hogy számomra, mert mindenkinek más a megfelelő.) És ha véletlenül belebotlasz egy olyanba, akivel tudsz a kedvenc témádiról beszélgetni, és hasonló az érdeklődési körötök, felteszed magadban a kérdést: ki ez? Ekkor már ténylegesen érdeklődöm iránta. Meg is nézem alkalmanként az adatlapját, és ha van kép, előfordul, hogy még külsőre is tetszik. De az adatlapját csak olyankor nézem meg, mikor már hozzám valónak gondolom, de ez mind csak feltételezés, mert mi a garancia, hogy az, akinek kiadja magát, vagy a képen ő az, illetve mostani állapotában ő, nem 20 évvel ezelőtt... Nos erre az ég világon semmi garancia, és mégis vannak emberek, akikben ilyen netes kapcsolat alapján megbízom, vagy legalábbis úgy vélem, hogy ismerem az illetőt, pedig még sosem találkoztam vele személyesen. És itt a másik dolog: lehet tartós kapcsolat netes ismerkedés alapján? Őseink csak leveleztek, persze írásban, de manapság ez már szinte ódivatú, pedig szerintem jó móka lehet(ett). Helyettesítőnek itt van a jóval személytelenebb MSN, és egyéb azonnali üzenetküldők. Itt nem látszik a kézírás, amiből azért le lehet vonni következtéseket az illető személyiségéből. Ráadásul a kézírás több időbe is telik, meg ott van a postaköltség is, stb. Ha jobban belegondolunk, sokkal romantikusabb így kommunikálni valakivel, mint MSN-en, pl. Jó, rendben, így többet kell bajlódni vele, pénzbe kerül, később, és bizonytalanul érkezik meg, stbstb. De mégis, ez az ultramodern világ nem biztos, hogy a legjobb. Manapság rengeteg válás van, sokkal több, mint régebben, azokban az időkben, amikor már lehetett egyáltalán válni. Vagy a sokkal szabadabb erkölcs teszi ezt, vagy az emberek mások, vagy mi változott? Azonkívül a neten sosem lehet tudni, hogy ténylegesen kivel állunk szemben, mondjuk ezt a hagyományos levelezésnél sem lehet tudni.

Szerintem a hagyományos levelezés gondolatával senki sem ért egyet velem, pedig sokkal személyesebb, és azt a hagyományos érzést kelti, mintha csak a Büszkeség és balítéletbe csöppentem volna. (A régi kiadás, nem az új...)
A lényeg, hogy a chaten ritka a normális ember, mint sivatagban a víz. És az az érdekes, hogy akár ott a vizet, mindig egyszerre találom meg. Mondjuk egy nap megismerek 5 jófej embert, míg máskor napokig senki nincs ott... akár az oázis a sivatagban. De még mindig azt mondom, hogy jobb személyesen ismerkedni. Bár vannak emberek, akik túl szégyenlősek ehhez, nekik ideális a chat, ami viszont jóval megbízhatatlanabb. De azért döntse mindenki el, hogy mit hisz, és hogy melyik módszer neki az előnyösebb. :)